A mai nap 2km autózással indult, átmentünk az eredetileg tervezett táborhelyre ahol a helyiek kis táncbemutatóval készültek.
Átadtuk az iskolaszereket a helyi iskola képviselőinek, aztán a mezőny lassan elszivárgott, a tánc végét meg se várva, mert szoros határidőt szabtak a mai – amúgy elég rövid - táv teljesítésére.
Kis falvakon mentünk át, aztán kiértünk a betonra és kis településeken keresztül haladtunk a cél felé, rekordmennyiségű fekvőrendőrön, át zötyögve.
A szervezők is elhúztak mellettünk 30-as táblánál kb 100-al. Balról feltűnt a Niger, néztük ahogy elsüllyed egy halászhajó.
Beértünk Bamakóba, ahol az utolsó pontot az utolsó előttiből kellett kitalálni és ez egy magas szikla tetején volt a város felett.
Kellemes kis mászás 40 fokban. Az utolsó pont túl messze volt úgyhogy inkább a cél felé vettük az irányt és a töméntelen robogós és merci busz között utat törve néhány kanyarodási szabályt megszegve beértünk a szállodához. Megérkeztünk!!!
A parkolóban pár perc leforgása alatt sikerült mindenféle marhaságra elcserélni amúgy kidobásra szánt vagy értéktelen használati tárgyainkat. Persze nagyon észnél kell lenni, mert egyszerre hatan alkusznak több külömböző dologra, a tűző napon kétféle pénznemben. Sajnos nagyon makacsak, és alacsony a vásárlóerejük, úgyhogy azokért a dolgainkért amiket a legjobban szerettek volna megvenni – laptop, kamera, walkie-talkie – nem bírtak értelmes árat ajánlani, bár nagyon kitartóan ismételgették a valós ár maximum egyharmadát. Becseréltünk alig működő kínai fejlámpát, hasonlóan értéktelen karkötőre, kempingszéket fa-maszkra stb. Az autóra is jöttek ajánlatok, de az ingerküszöbünket nem sikerült elérniük. Mindenesetre érdekes élmény volt besörözve a tűző napon végeérhetetlen és értelmetlen alkudozásokba bocsájtkozni mindenféle kacatról.
Az MC csapat eközben eladta az autóját egy utazgató amerikainak, aki megunta a helyi tömegközlekedés viszontagságait. Minden a legnagyobb rendben is volt, amíg a teljes tranzakció végeztével a szállásra nem szállította őket az amerikai vadi új autójával. A patrol úgy tűnik nem akart az amerikaié lenni és sértődötten kigyulladt. Hiába oltották el azonnal poroltóval és magyarázták el hogy a leégett kábelek semmi létfontosságú szervet nem érintenek, a vevő már kiszeretett belőle... Mi ezalatt végre csobbantunk egy jót a Salaam hotel medencéjében, jelentősen elszínezve azt. Este pedig hosszú idő óta először étteremben vacsoráztunk nagyon jó kajákat, úgyhogy nagyon kellemesen alakult az este.
Később a Club Ibizába mentünk ahol a hivatalos eredményhirdetés volt. Ez vegyes érzelmekkel zajlott mivel több csapat elégedetlen volt a szervezők munkájával és a szervezők különböző ismerőseinek jó eredményével és ennek hangos fújolással adtak hangot. Mi sajnos nem kerültünk be az első húszba, de aki követte a naplónkat az tudja, hogy „megcselekedtük amit megkövetelt a haza”. A díjkiosztó után hangulatos diszkó vette kezdetét ahol honfitársaink a helyi igen reprezentatív női munkaerővel olyan számokra oldódtak mint a KFT afrikás száma döngölős és nem döngölős verzióban, különféle ABBA slágerek és egyéb fajin zenék. Játszottunk egy parti biliárdot egy olyan asztalnál ahol nem fért el a dákó a fal és az asztal között, aztán hazasétáltunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.