2009 jan. 28
Ilyen nyugodt ébredésünk még nem volt. Se motorzaj, se hangos beszéd. A napfelkeltében láttuk csak, hogy milyen környéken vagyunk. Egy dűne tetején sikerült felverni a sátrakat.
Amerre néztünk, vörös homok. Néhány próbálkozásból mindkét autót feljuttattuk a dűne tetejére. A homokvasak fontos szerephez jutottak és jól is szerepeltek.
Ezután tovább indultunk. Küzdöttünk a homokkal, de egész jól haladtunk.
Kicsit későb még hálótársaink bevártak. Mondtuk, hogy minden rendbe így továbbmentek. Nem sokkal később furcsa zajra lettünk figyelmesek a bal hátsó kerék felől. Szabolcs kiszállt és látta, hogy a kerék hátrébb van, mint kéne lennie. A kocsi alá nézve kiderült, hogy a rugó fő lapja eltört és az egész híd 5 cm-t hátra csúszott. Kis agyalás után az a megoldás született, hogy a hidat a laprugó első rögzítő csonkjához húzzuk racsnis hevederrel.
Ezt a műveletet a balta bánta. Vele kalapáltuk előre a rugóköteget, meg a hidat. Miután kész lett, tovább indultunk, és csak egyszer kellett utána húzni. Kiderült, hogy homokban az egyik legfontosabb szerszám a kő. Egy hatalmas kövekkel tarkított szakaszon a ránk vigyázó hadsereg elkerült minket.
Tőlük megtudtuk, hogy a szervezők is a sivatagban töltötték az éjjszakát és még mögöttünk vannak több problémás járgánnyal együtt.
Az ezutáni szakaszok azzal teltek, hogy hol fölfújtuk, hol leengedtük a kereket, de csak sikerült eljutnunk Tidjikjába, az előző napi célba. A hotelben megtudtuk, hogy a többiek, akik időben beértek, továb mentek Kiffába. Nekünk meg hívtak egy szerelőt. Elautóztunk a műhelyébe, ami összesen egy acél szerkezetű építményből állt, és a legtöbb műveltet hegesztővel végezték.
Ennek módszere is megérne egy misét. A hegesztő testelése pl úgy történt, hogy a sufniból kijövő kábelt az acél építményre fixen rákötötték. Az acél építményhez hegesztették a satupadot. A satupadot és a kocsit egy mobil betonvassal összekötötték. Ha nem akart megindulni az ív, akkor kicsit megmozgatták a betonvasat.
Itt a lengéscsillapítókat is megjavíttattuk. A főnök nagyon sok pénzt akart kérni a 2,5 órés munkáért. Kicsit sikerült lealkudnunk, bár adtunk mellé sok ajándékot. (villanyos zongorát nem...) Elmentünk a benzinkúthoz, ahol összetalálkoztunk a Movin’ Cruisin’ Teammal. Éppen ők is szereltettek. Miután végeztek, együtt mentünk át Kiffába. Szigorúan betonon.
A rövid homok után hosszú rázós köves szakasz következett. Az egyik pont előtt észrevettük, hogy a maradék hátsó lengéscsillapítónk is kiszakadt. A változatosság kedvéért a felső része. Mivel nem volt egyszerű a kivétel, ezért úgy döntöttünk marad, de a következő pontnál megállapítottuk, hogy ez árt más alkatrészeknek, ezért mégis kiszereltük.
Ezután rájöttem, miért nem domesztikálta az ember a kengurut. Hátasként abszolút használhatatlan. Nemsokkal ezután elértük a homokot. Itt kezdődött a legkeményebb szakasza az útnak. Tömény homok. Sokan itt eresztették le a kereküket. Mi továbbmentünk, de az első elakadásnál mi is kereket engedtünk. Leeresztett kerékkel sokkal könnyebb haladni a puha homokon. Egy ideig nem is volt gond, de egy meredekebb részen a felniről leugrott az egyik gumi. Ezt nem tudtuk felfújni, így kicseréltük. 5 perc múlva egy másik gumi is megadta magát, így nem maradt más, mint a gumi helyszíni javítása tömlő belehelyezésével. Lendületből két kereket is megszereltünk, ha kell, legyen pótkerék, nem tellett bele másfél órába. Ez jó döntésnek bizonyult, mert kellett is. Haladtunk tovább, hogy legalább az alternatívaként kijelölt táborhelyig elérjünk az éjjel, de ez előtt 8 km-el egy meredek dűne falon találtunk egy másik feljutni próbáló autót. Nekik még dél körül adtunk ragasztót, hogy a lyukas hűtőjüket javítsák. A dűne oldalán ők is, mi is elakadtunk. Késő este lévén úgy döntöttünk, jobb együtt maradni, és már inkább ne próbálkozzunk tovább, így letáboroztunk a homokon, és aludni mentünk.
Ez nem a kuplungok napja. Ma két Bamakós autóval is találkoztunk, aminek tönkrement a kuplungja. Az egyiknek mi adtunk olajat, hogy tovább bírjon menni. Este Atarban kempingeztünk egy szálloda udvarában iszonyú drágán. Különösen, ha figyelembe vesszük
Itt a különböző papírmunkák és várakozások miatt elidőztünk négy és fél órát, ami egész jó átlagnak mondható az informatikát minden szinten nélkülöző részben fabodegákban kialakított hivatali építményeket figyelembe véve. Elég nagy káosz volt, de a magyar közegekhez szokott embernek üdítő érzés, hogy emberszámba veszik, és ha javasol, vagy kér valamit még néha teljesül is. Egyébként is meglepően barátságosak és intelligensek a marokkói rendőrök. A Mauritán határ után kereszteztük a világ egyik leghosszabb tehervonatának útját. Éppen megérkezett... 
A rengeteg vasérc mellett volt rajta két autó, na meg egy teve. Az utolsó pár feladat tök fantáziátlan oda vissza autózásból állt, de szerencsére volt néhány laza homokos kör is benne. A táborhely környékén mindenütt fegyveres őrök álltak a stratégiailag fontos magaslatokon és ránk vigyáztak.
Már négykor a táborhelyen voltunk, elterültünk a homokban és lustán néztük ahogy a táborhely közvetlen közelében tízpercenként elakad valaki.
Aki most felháborodna segítőkészségünk hiányán az gondoljon arra, hogy most három nap homokos szakasz áll előttünk, így jól jött a csapatoknak egy kis biztonságos körülmények közt végzett mentési gyakorlat az éles bevetés előtt.