A múlt szombaton részt vettünk az idei szezon utolsó bemelegítő futamán, amelyen már csak az idei Bamako futamra nevezett csapatok vehettek részt. Jó nedves időnk volt nem sokkal 0 fok fölött úgyhogy igazi jó dagonyázásra lehetett számítani. Reggel hatkor megjelentünk a Lurdy ház parkolójában, egy jó kis rajt előtti fagyoskodásra és szemrevételeztük a mezőnyt, amiből az időjárásra való tekintettel hiányoztak a motorosok és a kétkerék hajtásúak. (talán egy Citroen kacsát kivéve, bár menet közben már nem láttuk őket) A nagyjából 300km-es távon 78 tájékozódási pont volt elhelyezve, a Nagykőrös - Szolnok - Gödöllő alkotta ovális háromszögben. A szintidő 10 óra volt és most szigorították a késés szabályait, így fél órán belül a szintidő után beérve 80%-nyi pontot lehetett kapni az eddigi 1 óra 90% helyett. Az autónk az előző állapotához képest számos átalakításon ment keresztül, ezek tesztelésére most akartunk sort keríteni. A legfontosabb hogy kb egy hónapja kihajítottuk a hátsó ülést és lecseréltük egy jobb sorsra érdemes Opel Omega ülésére. Sok szempontból jó hátul ülni, például ez a legkényelmesebb ülés... ha áll az autó. Menet közben pedig itt a legjobb a rodeó. A hátsó ülés köré egy nagy polcot alakítottunk ki, alatta elférnek a homokvasak, ásó, emelő stb. rajta pedig lesz majd tartalék üzemanyag hordókban, meg csomagok. Ki akartuk próbálni még a frissen szerzett toughbookot is remélve, hogy ez nem fog az elődjéhez hasonlóan a motorral együtt mindig újraindulni ha elfordítjuk a kulcsot.

Szóval a verseny elején szépen haladtunk, el is jutottunk Ferihegyre ahol ellenőrzésen estünk át, aki a szántóföldön közelített az út helyett, az kiesett...

Eleinte homokos volt a terep aminek még jót is tett a nedvesség, úgyhogy jól haladtunk, csak az nehezítette a dolgunkat, hogy az egyes pontokon elrejttett fatáblácskák a nedvességtől besötétedtek és egyszínűvé váltak a fatörzsekkel. Ha ez még nem lett volna elég, a szervezők jól megvicceltek mindenkit és a táblácskákat hol az aljnövényzet közé hol a faágak tetejére rejtették úgy hogy csak a fára felmászva lehessen elolvasni. Na ezzel aztán jól telt az idő.

Ilyen utakon mentünk eleinte

Persze nem mindig volt jó a kilátás a pocsolyák földjén

Aztán vadásztunk is egyet

Kb. a táv felénél jöttek az örök kedvenc feladatok: menj be egy város közepébe, keress meg valami szobrot aminek jó esetben hasonlít a neve ahhoz ami az itineren van és nézd meg. Nagykőrösön viszonylag hamar megtaláltuk a keresett szoborcsoportot (bár a Bor Kalán névre mindenki csak értetlenül nézett ránk), Szolnokon viszont az volt a feladat, hogy milyen épület a város legrégebbi építészeti emléke. Lehet, hogy rosszul csináljuk, de ezt csak telefonos internetes segítséggel tudtuk kideríteni, a helyiek nem is tudták és ezek után persze felesleges lett volna odamenni, de azért kíváncsiak voltunk. Ha jól oldottuk meg a feladatot akkor a vasúti sínek mentén egy zsákutcácska végén van egy jellegtelen, jelöletlen kápolna amihez oda se lehet menni, mert egy zárt kertben van és nincs is kiírva, hogy mi az. wikipedia (nem véletlenül nincs fotó) Most ez terepralli vagy böngészőverseny?

A kezdeti homokos vágta után következett az igazi vendégszerető alföldi agyag, itt vettük jó hasznát az MT-s gumiknak, nem kellett lendületből haladnunk a mély agyagos sárban hanem megállni és elindulni is tudtunk.

Az igazi jó dagonya

Röf röf

Menet közben utolértünk egy traktort és meg is előztük nagyhirtelen, csak azért hogy felforrjon a hűtővíz és jól utólérjen amíg hűsölünk. A traktor és a többi versenyző által vágott nyomvályúból kitörni szinte lehetetlen feladatnak tűnt főleg keresztbeállás nélkül, volt akinek viszont sikerült.

Most már azt is tudjuk miért jött a traktor. Az autóban ülőknek szerencsére semmi bajuk nem lett és az autón is csak pár karcolás esett ahogy láttam.

Még a Zetor méteres kerekeivel se volt egyszerű feladat kitörni a vályúból és megfordulni, de aztán hipphopp kirántotta a két és fél tonna vasat az árokból.

videó

Katasztrófatúristák. Mindenütt ottvannak....

A szolnoki késlekedés a sártenger és a rejtett táblák után nyilvánvalóvá vált, hogy eltaktikáztuk a versenyt és átváltottunk ámokfutóba (már ha ilyet lehet a Rockyval), hogy beérjünk szintidőn belül. Sajnos ebben a második szakaszban voltak az igazi jó terepek (de ez csak feltételezés) és idő hiányában ki kellett hagynunk őket. Az utolsó feladatnál lyukra futottunk (mikor volt lomtalanítás Domonyvölgyben, valószínűleg már leszedték a hirdetményt) és aztán hiába toltuk a buszsávban a Róbert Károly körút forgalma megadta a kegyelemdöfést (na meg a bónusz feladat: hol kell leadni a feladatlapot) és így kb 15 perccel kicsúsztunk a szintidőből.

Az autó jól viselkedett, jól működött hátul a rodeógép, a navigációnk is hibátlanul teljesített, sajnos a stratégiánk nem volt megfelelő, hiába jobban ott kell lenni fejben :). Így a 16 helyre sikerült beérnünk 37 beérkezett csapat közül.

Az összesített eredmények.

Az útvonalunk.

És végül egy sáros csoportkép a 4 cipőről: