Ennek hatására elhatároztuk, hogy külföldi tanulmányútra küldjük csapatunkat, hogy lépést tarthassunk Európával. Bindzsisztán fővárosában Buherabadban jártunk és nagyon sok jó ötlettel tértünk vissza. Ebben a bejegyzésben ebből adunk egy kis ízelítőt. Felhívom azonban minden kedves olvasó figyelmét hogy az alábbi megoldások használatát senkinek nem javasoljuk és az itt található információk felhasználásából eredő károkért felelősséget nem vállalunk.

Elsőként bemutatnám a megoldást melyet a hátsó ajtó kilincsének pótlására alkalmaztunk. Az autó előző tulajdonosa egy pórázzal nyitotta az ajtót a vezetőülésről, a belső kilincs meghúzásával és egy segítő személy alkalmazásával aki az ajtórésbe kapaszkodva kinyitotta azt. Nekünk egyszemélyes megoldásra volt szükségünk, így egy alig használt Ural fékbowdent és egy jobb sorsra érdemes seprűnyelet alkalmaztunk, melyet az ajtó belső felén lévő kilincsmaradványokra kötve príma egyszemélyes kilincspótlékhoz jutottunk. (Az így feleslegessé vált pórázt jelenleg anyósom kutyája használja nagy örömmel - Kszabi) Sajnos megvan az a rossz szokása, hogy a seprűnyélen összegyűjti a sarat, ahogy ez a képen is látszik, de ez a kis kényelmetlenség semmiség a megoldás előnyeihez képest.

A hátsó ajtó másik rossz tulajdonsága az volt, hogy a meredek és rázós utakon szeretett kinyílni és a csomagtartó tartalmát szabadon ereszteni. Ennek egy békazár alkalmazásával vetettünk véget. A megoldás sajnos eléggé megviseli a békazárat de viszünk tartalékot belőle.

Az autó, hajlott korából fakadóan sok helyen meglehetősen szellőssé vált. Ez különösen a jobbkettes ülésnél volt zavaró ahol a kerék mindig beverte a sarat. Ezt elkerülendő egy kis segítőtársat teremtettünk akinek az a feladata, hogy kint tartsa azt aminek kint van a helye. Segítőnk eddig egy zokszó nélkül tökéletesen tette a dolgát, szeretjük is ezért a mi kis Döncinket.

 Gondot okozott még az is, hogy az autó előélete során valamikor eltörött az akkumulátortartó szerelvény. Nem is csoda, mert műanyagból volt. Ezt a hibát egy pár menetes szár és egy kiszolgált palacsintasütő nyelének felhasználásával orvosoltuk, azt hiszem lenne mit tanulniuk tőlünk a Daihatsu mérnökeinek. (Már ha van még egyáltalán ilyen cég...)

Kicsit aggódtunk a hűtés miatt, mivel még így télen is jó magasra fel lehet tornászni a motor hőmérsékletét, ezért többlépcsős extra hűtési stratégiát dolgoztunk ki. Egyrészt elkészítettünk egy szerelvényt amellyel az eredeti ventillátor fikszen rögzíthető a tengelyén, így néhány csavar beiktatásával áthidalható a viszkó kuplung ami normális esetben hajtja.

A másik megoldás kevésbé erőszakos beavatkozás, egy elektromos ventillátort építettünk be a hűtő elé ami a műszerfalról kapcsolható. Rengeteg áramot zabál úgyhogy hosszú távon nem ajánlatos járatni, viszont jó zajos úgyhogy kíválóan alkalmas gyalogosok ijesztgetésére. 

Mivel nagyon közeledik a rajt ideje aktuálissá vált a rajtszám felragasztása, sajnos a matrica olyan nagy hogy nem volt megfelelő méretű rozsdamentes felületünk, de hát ezen már nem akadtunk fenn...

Rutinosan leragasztottuk.

És íme az eredmény:

Mára ennyi, buherabadi tanulmányutunk további gyümölcseit és autónk berendezését egy következő postban mutatjuk be.