DD menni BB

2009. jan. 20.

Reggel Melillában ébretdünk, és hamar átkeltünk az irtózatosan mocskos határon Marokkóba. Itt aztán meglepve tapasztaltuk, hogy elég sok bamakós kocsi kószál a környéken. Hát ez meg hogyan? Úgy tűnik volt még egy komp, vagy elérték az előző délutánit. Gyakorlatilag egész nap az Atlasz fennsíkján autózgattunk fel és le, mialatt felváltva esett eső, hó és jég. Gyönyörű sziklákat, meg mindenféle holdbéli tájakat láttunk, a helyi kisgyerekek mindig lelkesen integettek az út szélén. A digitális térkép elég hiányos, úgyhogy jó hasznát vesszük a hagyományos térképünknek is.

A naplementében a sivatagból kiálló hegyeknek csak a sziluettje látszott. Autóztunk a naplementébe. Ezzel csak az volt a gond, hogy úgy elvakított, hogy nem láttuk az útra helyezett kockakövet így 100-al hajtottunk át rajta. Megálltunk ellenőrizni a kerekeket. Az autón kívül elég zord idő fogadott. 0 fok, süvöltő szél és vízszintesen hulló hó. Azonban sajnálatos módon a jobb első kerekünk a széllel együtt süvöltött. Leszereltük és láttuk, hogy a felni görbült el, lyuk nincs. Így Szabolcs és Viktor egy kalapács és „A FEJSZE” segítségével visszakalapálta majdnem normál állapotba. Így is ereszt picit, de egy napot is el lehet vele közlekedni, hogy utána kelljen fújni. Megdöbentett minket ez a Bridgestone Dueler M/T terepgumi: ilyen hatalmas ütés hatására a felni simán elgörbül, a guminak meg semmi baja.

A kerékjavítás után tovább indultunk a sötétben a maradék pontokért. Volt, amit megtaláltunk, és volt, amit valószínűleg senki nem talált meg, mert lekopott.

Este Merzouga közelében egy hangulatos szállodában szállt meg a mezőny. Volt, aki szobában, volt aki beduin- és volt aki saját sátorban. Mi a legutolsó verziót választottuk.  Ez süvöltő szélben és 0 fokban elég nagy kihívás. (Az, hogy Afrikában meleg van, hülyeség.) De mivel későn érkeztünk, esélyünk sem volt szobát szerezni. A zuhanyzóban sem volt meleg víz, de nincs fájdalom. Jól esik végre ismét tisztának lenni. A zuhanyzó előtt a Ducatós csapattól, akik éppen a melegvízre vártak (nem jött meg szerintem azóta sem) megtudtuk, hogy mégis volt Almeriából este komp Nadorba.

2009. jan. 19.

Az egyik pont az úttól messze esett itt sok csapat összegyűlt, úgy tűnik beértük a mezőnyt. Sajnos a pontnál nem sikerült megtalálni a keresett számjegyeket, ami azért volt rossz mert további 4 feladat épített erre a megoldásra. Később kiderült, hogy egy nagy kupac kő egyikén volt a szám. A kedves előző csapatok előrelátóan gondoskodtak róla, hogy a szám lefele nézzen J. Sajnos a keresgéléssel elment majd 2 óra, úgyhogy akár áldásként is felfogható, hogy nem kellett a következő négy ponttal foglalkozni. Elég kómásak voltunk már, így rutinosan egy olyan pontot is kihagytunk aminek tudtuk a koordinátáit. Persze hogy ez csak 100km-el délebbre tűnt fel. Az öröm az ürömben, hogy cserébe a mezőny elején vagyunk és látunk rá halvány esélyt, hogy elérjük a kompot, amin 10 órát aludhatunk és kipihenten sikerülhet időben Merzougába érni. Ez azért kritikus, mert aki nem ér be időben a második és harmadik napra nem kap pontot.  Az út itt Spanyolhonban elég eseménytelen, 100-al toljuk az autópályán. Kellemes kikapcsolódás volt a barcelonai reggeli dugó. 1 körül telefonon lefoglaltuk a kompot, 600km 8 óra alatt. Sima ügy még vacsorázni és vásárolni is volt időnk. A jegyeinken mindenki neve kicsit átalakult, az  autóból Dyhatsu lett, mi meg mind kaptunk egy Noname utónevet, Szabolcsból pedig Kautmy Noname Szabolch lett. Nem is rossz. Kis várakozás után behajóztunk és elfoglaltuk alvóhelyeinket az üléseken illetve alattuk, mert bár nagyon kevés utas volt a hajón a kabinok már mind foglaltak voltak. Kevés csapat volt a hajón kb 4-5 másik terepjárót láttunk. Kellemesen ringatott a tenger, duruzsolt a gép, átaludtunk Afrikába.

Kicsit az autóról. Hiba nélkül teljesít, megy terepen, autópályán már majdnem két napja folyamatosan. Daihatsu tartósteszt. Egy aggasztó fejlemény, hogy teljesen elment a kettes szinkron ezért trükközni kell váltáskor. Reméljük a probléma nem eszkalálódik. Első nap a csökönyös elakadásaink egyikén odavertük az első difit és ma egy rutinellenőrzésen vettük észre, hogy kicsit szivárog. Persze egy kis kalapálástól olyan lett mint az új. Kiteszteltük a tartalék üzemanyag szivattyú rendszert, ami úgy működik, hogy kompresszorral fújjuk a hordót egy tömlő szelepen át és egy másik csövön sprickol a gasoil. Kicsit lassú, de használható és a várakozásokkal ellentétben nincs állandó gázolajszag a kocsiban.

2009. jan. 18.

Reggel Tamást lecseszték, hogy miért késett le az eligazításról. 6.45-re ért oda az eligazítás hétre volt meghirdetve és a feladatlapokat 6.30-ig lehetett leadni, na azt simán bevették. Ki érti ezt? Reggel lustáztunk kilencig aztán feltankoltunk café lattéval. A Movin Cruisin csapat reggel négykor ért be, megkértek hogy teszteljük a CB-t, ami rendben is volt, viszont észrevettük, hogy a kocsijuk maga alá pisilt. Jobban megnézve kiderült hogy végigrepedt a tank és folyamatos vékony sugárban folyik. A Buherabadi iskola lelkes követőiként rögtön szükségtankot kreáltunk a hűtőrácsra, 20l-es kannából gumicsőből feszítővasból és persze sok-sok ragasztószalagból. Mire elkészült majdnem dél lett úgyhogy otthagytuk a srácokat és sietve a mezőny után indultunk. Mint később megtudtuk ők nem bíztak a megoldás erejében és szerelőhöz vitték az autót, aki természetesen csak hétfő délre vállalta a javítást. Ettől megijedvén hirtelen átigazoltak túra kategóriába. Ennyit ér a mundér becsülete? Nem értjük...

A reggeli ijedtség és buhera hatására délben sikerült elindulni. Az útba eső feladatokat megcsináltuk, de a francia-olasz határon lévő hágót már nem vállaltuk be. Később kiderült, hogy jól tettük: az út határra eső három méterét egyik ország sem érezte magáénak, és nem csak hogy nem takarították le, de az út többi részéről is odatornyozták a havat, és ezen senki nem tudott átkelni. Egyébként valószínűleg nagyon szép tájakon mentünk át (Alpok hágói) de nem sokat láttunk belőle csak a kétméteres hófalakat az út szélén.

Az éjszaka 1 körül értünk Montpellier környékére, ami az aznapi etap vége lett volna, de osztottunk szoroztunk és úgy döntöttünk, hogy jó volna elérni a másnapi éjjeli kompot Malagában és ez csak úgy lehetséges, ha addig már nem állunk meg aludni. Elkezdtük tehát a másnapi pontok keresgélését és így ért minket a hétfő.

Ma (január 21, szerda, 13 óra) a következő SMS érkezett a csapattól: Reggel észrevettük, hogy az egyik rugó eltörött. Most a szerelőnél vagyunk, mindjárt kész. Kihagyjuk a mai etapot és betonon megyünk a mezőny után.

23 óra 47-Megérkeztünk Foum Zgid-be. Kb. az utolsó 200 km-en csatlakoztunk a mezőnyhöz. így is kemény volt. a csapatok fele még nincs itt. A Travelchannel-es csapat lerobbant a végén, úgyhogy 5 km-t vontattuk őket. 

Január 18-án a Desert Donkey csapata folytatta útját Afrika felé.Egész éjszaka vezettek.

 Kora reggelre (január 19, hétfő) Barcelonánál voltak, 12-kor Valenciából jelentkeztek, majd késő estére Malagába értek. 11 körül szálltak a kompra, az éjszakát a kompon töltötték, de sajnos kabint nem tudtak foglalni.

Ma reggelre (január 20, kedd) megérkeztek Melillába és ott más csapatokkal is találkoztak. A nap folyamán folytatták útjukat Merzouga felé. 21 órakor küldött SMS szerint: nemsokára Merzougában lesznek, a hőmérséklet 5 fok és erős a szél.