DD menni BB

A hétvégén elindultunk a Budapest Makó előfutamon, és úgy gondoltuk, hogy ez alkalomból magunkon kívül még néhány a járművel kapcsolatos extrát is tesztelünk. Speciális rapid prototyping technológiával (hullámpapír & ragasztószalag) elkészítettük az új notebook tartó rendszerünket és mivel jól vizsgázott, lehet hogy véglegesítjük is majd.

Szabolcs egy vadonatúj SWR mérővel felvértezve antennát készített a Hucares csapattól kölcsönkapott CB-hez hogy a verseny alatt kommunikálni tudjunk testvércsapatunkkal a Movin' Cruisin'-nal akik vadonatúj szerzeményükkel egy fekete hosszú Patrollal közlekednek. Sajnos a rádiókkal valami nem kerek ezért kb 5m lett a hatótávolságuk ezt a távot pedig egy sima átkiabálás is könnyen áthidalja.

Új eszközeinkkel felszerelve reggel 6kor meg is jelentünk a Hungaroringen ahol az autót egy Dakaros szervizes brigád átviszgálta, megrángatták a kerekeket alábújtak stb.

- Hát ez a gömbfej nem az igazi (kis szünet) Jó akkor írd azt hogy gömbfejek.

- Itt ez a szilent kicsit leharcolt ...  ... Jó akkor írd hogy szilentek....

Ezek után a "Versenyzésre alkalmatlan" minősítést kaptuk, ami persze nem szegte kedvünket, mert ezekről a hibákról mi is tudtunk. Nem így a Movin' Cruisin' partrolja amin egy gyors laprugóműtétet kellett végrehajtani, mivel elveszett az egyik anya és a rugó vége  a kasztnin ült fel. Mégis jó ha verseny előtt alápillantunk a kocsinak.

A verseny egy speciál szakasszal kezdődött, ami abból állt hogy végig kellett menni egy kb 1 km hosszú erdei úton amin éles szűk kanyarok és meredek hepehupák váltogatták egymást. Szabolcs egész jó ütemben terelgette a gépet a fák között amíg a vége előtt egy meredek szakaszon a szerszámosládánk rosszul lett és kiszállt a hátsó ajtón levegőzni. Sajnos mire összeszedtük a hozzá csatlakozott csomagokkal együtt addig annyi értékes időt vesztettünk hogy esélyünk se volt az első tíz helyezettnek járó pluszpontokra így csak a teljesítésért járó 20 pontot könyveltük el.

Hogy is volt balkanyar-egyes-nagygáz vagy az a következő...?

Biztos ami biztos viszünk kalapácsot

Jó ütemben kezdtünk neki a menetnek, valahogy sokkal gyorsabban haladtunk terepen úton egyaránt, mint a korábbi versenyeken, köszönhetően a brutál terepgumiknak és hogy lassan kiismerjük az autó lelkivilágát. A táv most viszonylag rövid volt így bőven szintidőn belül teljesítettünk. Az úton váltogatták egymást a kellemes hullámvasútszerű földutak a rossz betonutak és nagytempójú országúti szakaszok. Volt egy pont ahol a szervezők elírták a koordinátát, és sajnos volt egy ahol mi is, így tettünk egy szép nagy kitérőt a tanyák között. Az eddigi feladatokhoz képest újdonságot jelentett, hogy be kellett menni városközpontokba, ahol koordináta híján a helyiektől kellett megtudni a céltárgy hollétét. A másik újdonság a "mikro" jelölésű feladat volt ahol golyóstollal írtak fel valamit egy korlátra vagy táblára hosszas szemmeresztgetős kutatásra kényszerítve a csapatokat.

Volt egy trükkös kérdés: Hány lapátja van a szélkeréknek?

Így hogy állnak a lapátok persze könnyű...

Este egy kukoricaföld szélén táboroztunk és tábortűz mellett hallgathattuk két szépségkirálynő izgalmas interjúját a vezetés közbeni sminkelés fortélyairól.

Reggel megint korán keltünk iszonyú hideg reggelre.

Az aznapi indulás sorrendjét az előző nap eredménye határozta meg így nagyon meglepődtünk hogy a kb 40 csapatból mi 31.-ként rajtolhatunk. Kicsit frusztráltan indult tehát a nap, de hamar megvigasztalódtunk mert nagyon kellemes homokos terepen száguldozhattunk.

A mai feladatsor jóval nehezebben volt teljesíthető időben mint az előző napi, ezt később a GPS log is igazolta (355km 12 óra - 219km 5 óra). A feladatok viszont szerencsére könnyebbek voltak, pl a fákon elrejtett fatáblák általában az autóból látszottak. Megint színesítette a feladatokat egy városközpont látogatás koordináta nélkül, most Szegeden kellett a Tiszavirágzás nevű szobrot megtalálni, ami sok (félre)tájékoztatás után sikerült is. Sajnos volt néhány beugratós feladat aminek bedőltünk, és megint volt egy elgépelt koordináta, de így is időn belül közel maximális pontszámmal abszolváltuk a távot. A befutó a makói Hagymafesztiválon volt ami egy kirakodóvásár. A hátsó parkolóban gyűlt össze a helyiek által nemes egyszerűséggel "dzsipes idióták"-nak titulált mezőny, és mindenki megnézhette a sáros gépeket. Aztán volt playbackes éneklés meg eredményhirdetés. Mi meg sikeresen kiderítettük, hogy az első nap a feladatlap javításakor nem vettek észre pár megoldásunkat amit máshova írtunk így ezeket is beszámítva máris az előkelő 7. helyre ugrottunk a végső ranglistán. Nagyon szoros volt a verseny, ha pár bosszantó beugrást nem követünk el akár még jobb helyezést is elérhettünk volna, de hát lesz még rá alkalom.

A laptoptartó jól vizsgázott, a CB antenna kevésbé mert egy durvább bozótmenet után elhagytuk. Sajnos az ajtó is egy kicsit megsínylette az utat, de még menthető.

 A sikeres verseny hatására eldöntöttük, hogy fiúbandát alakítunk, az első album borítónk el is készült, szerintem tuti siker.

Aki kíváncsi a pontos útvonalunkra, az itt megnézheti: (türelem, lassan jön be)

Első nap Második nap

 

 

Most hétvégén volt a második Bamako Challenge előfutam, melynek befutója bizonyos szervezési nehézségek miatt a szlovákiai Tornalja helyett a tiszamenti Ibrány község közelében volt. Mivel csapatunkból csak ketten értünk rá, két "külsős" embernek is jutott hely a kocsiban. Közülük az egyik Gergő volt, a Movin Crusin' csapat tagja. Íme az ő beszámolója:

Az autó egy 20 év körüli Daihatsu Rocky, ebből is a „hosszú” változat, ami ennek ellenére is háromajtós és a hátsó ülés mögötti rakteret sikeresen félig megtöltöttük az alapvető szerszámokkal, 4 ember 2 napi ruhájával, 2 sátorral, némi kajával és 2 rekesz ásványvízzel, ami utólag belátva erősen túltervezett mennyiség volt. Az autó lelke egy 2,8 literes soros TD motor, ami röhögve vitte el az autót mindenféle terepen, viszont országúton nem kellett félnünk, hogy komoly gyorshajtáson kapnak minket. Ez köszönhető volt részben a vadonat új terepgumiknak is.
 
Szombat reggel negyed 7 körül értünk a rajthelyhez, ahol az érkezésünk sorrendje egyben a rajtsorrend is volt, így mi lettünk a 24. induló. Nem hivatalos info szerint kb 90 autó volt vegyesen túra és verseny kategóriában. Mi most ez utóbbiban indultunk. Megkaptuk az itinert és a szokásos csomagot. Szabolcs egészen tökélyre fejlesztette a navigációt, és a rendszer kitűnően vizsgázott. Hála a csapat több tagját is átjáró informatikai vénának és a külön erre a célra írt kis programnak, a 72 ellenőrző pont és kb 10 köztes pont koordinátáit kb 10 perc alatt beütöttük a notebookba és egy kis Garmin kézi GPS-be. Sikerült egy egészen kezelhető térképszoftvert is beszerezni, aminek nagy előnye volt, hogy ugyanazt a térképet használta, mint a Garmin egység. A taktika a következő volt: a hátul ülők egyike „stratégiailag” tervez, az anyós pedig mindig az éppen aktuális ponthoz navigálja a sofőrt, aki gyakorlatilag egyetlen pillantást sem vet semmilyen térképre, vagy GPS-re. Működött a dolog.
 
Rajt előtt rögtön egy „speciál” szakasz következett. Egy szalaggal kijelölt kacsakaringós pályán kellett végigmenni, miközben a sofőrnek be volt kötve a szeme, és csak a mellette ülő navigátor segíthet neki. Ezzel egész jól elboldogultunk, után a rögtön indulhattunk is. A 7-es út Budapesti végétől átérni Dunakeszire nem volt a legegyszerűbb feladat szombat reggel 8 és 9 között, de megoldottuk.
Az első egy-két feladat teljesítése után áttértünk a földutakra. Elakadási szempontból nem volt olyan izgalmas, mint a Bázakerettyei terep, viszont a kőkeményre száradt göröngyös földutak a felfüggesztést tették próbára, valamint – hátsó biztonsági öv híján – a hátul ülők kapaszkodási képességét. Az akkor még mellettem ülő Gábornak ez egy ízben nem is sikerült, de szerencsére a hátsó ülés fölött műanyag a tető, nem maradandó, ám igen fájdalmas benyomást szerzett a fején.
 
Négyen indultunk, de estére már csak hárman értünk be az Ibrányi célba, mivel Gábor – kisebb részt a fenti sérülésnek köszönhetően, nagyobb részt az erős másnaposság és az ehhez az állapothoz nem túl ideális utazási körülmények miatt – biztatásunk ellenére, ám érthető okokból – Recsken feladta a versenyt és tömegközlekedési eszközzel kísérelte meg a hazajutást Budapestre. Értesüléseink szerint épségben hazaért.
 
A 72 feladatra 12 órát kaptunk. Az első 6 órában egészen jól teljesítettünk, ám délutánba nyúlva voltak helyek, ahol 10-15 km-t is autóztunk egy-egy pont között, ami terepen is és aszfalton is rontotta az egységnyi időre jutó teljesített feladatok számát. Délután 4 után vettük legnagyobb hasznát a „stratégiai tervezés” lehetőségének. Kb 5 perc alatt sikerült megterveznünk a hátralévő utat, ahol a kisebb pontértékű, nehezebben megközelítő helyeket kihagytuk, és inkább az utolsó 10 feladatra koncentráltunk, amik 10-10 pontot értek, szemben atöbbi 5-5 pontos feladatokkal. Este 6 körül Ránk szakadt az égi áldás orkán erejű széllel és a lehető legnagyobb záporral. Kb 15 perc alatt a kemény földutak átalakultak a Bázakerettyére emlékeztető dagonyává. Ez volt az első pont, ahol a négykerékhajtást igénybevettük. Lett nagy csúszkálás, már ami egy-két versenyzőtársat illet. Nálunk Viktor keményen az úton tartotta az autót, ám másoknál meglátszott, hogy az 5-10 milliós autók sem pótolják a tudást és a rutint.
 
Ügyesen terveztünk, mert a nagyértékű pontokat sikeresen érintettük és az esti befutóra kb 15-20 perccel a szintidőn belül érkeztünk.
Az este innentől kellemesen bár kissé ingerszegényen telt. Az utólsó pillanatban módosított útvonal miatt a beígért koncert is elmaradt, viszont volt helyette egy szintetizátoros ürge, aki a kevésbé művészi előadásmódot hangerővel pótolta ki, így a környéken az alvás ezért is, és a teljesen felázott sáros talaj miat is nehéz volt. Úgyhogy mi átbaktattunk a gát túloldalára és a Tisza partján a feltehetően strandként funkcionáló parton a feltehetően büféként működö bódé száraz és egyenes beton előterére és a strand homokjára állítottuk fel a sátrakat, majd némi sörök elfogyasztása után teljes nyugalomban töltöttük az éjszakát egészen a reggel fél 6-os ébresztőig.
 
A vasárnapi startnál az előző nap elért eredmény alapján alakult ki a rajtsorrend, ahol az előkelő 12. helyről indulhattunk, néhány jóval esélyesebb csapatot megelőzve. Erre a napra „csak” 29 checkpoint-ot kellett érinteni, viszont csak 5 órát kaptunk a teljesítésre. Előző nap eléggé fáradt voltam, most viszont a kipihentségből merített ömbizalomtól hajtva a volán mögé ültem és a hathatós navigációnak köszönhetően ez a nap is jól indult. Az egyenes szakaszokon ugyan lehagyott minket több járgány is, de a hatékony tájékozódás és relative gyors feladatmegoldások miatt őket többször is visszaelőztük. A terep a tegnapi nap fordítottjaként változott: reggel még csúszós dagonyázós volt, délre a tűző nap újra keményre szárította. A pontok egészen kényelmes távolságokban voltak és általában a terepen is jó tempóban lehetett haladni, úgyhogy a cél előtt még volt időnk visszamenni egy korábbi feladathoz is, ahol korábban elfelejtettünk válaszolni egy 2 pontot érő kérdésre. Így megint csak szintidőn belül, reményeink szerint maximális pontszámmal érkeztünk a célba.
 
Ennek a futamnak is megvoltak a maga színfoltjai. Ismét eljöttek Suzukisok a kék gépsárkánnyal, de most keményen végigcsináltak mindent, bár az autó megsínylette. Kaptak defektet, elhagyták a hátsó lökhárítót, fának mentek, de iszinyatos tempóban haladtak mindehol, így egyetlen kétkerékmeghajtású autóként meg is nyerték a 2WD kategóriát :)). Jöttek kombi Toyota Tercel-lel is, melyhez 50.000 Ft alatti vételáron jutottak hozzá. Volt benne kapcsolható négykerékmeghajtás és egyes-felező. Őket egyszer még a sárból is kitoltuk. Igaz, a befutó után kérték a betétlapot… :))
 
A Daciasok ismét a kis Land Criuserrel jöttek, de most csak másodikok lettek. Évi és a Pappas Team nyerte a versenyt. Mi első nap 12.-ek lettünk. Többen is értek el maximális pontot a második napon, utólag pedig kiderült, hogy három csapatnak elszámolták a szombati pontját és plusz 100-100 pont jár nekik. Ettől függetlenül megőriztük 12. helyünket a második napon is.
 
Ebédeltünk hihetetlen forró gulyáslevest, kellett hozzá negyed óra, mire bekanalaztuk, utána pedig indultunk haza, már induláskor tudva, hogy nem lesz leányálom ez a bő 250 km 90km-es utazósebességgel. Az M30-as egy nem fizetős szakaszán kipróbáltuk a technikailag elérhető maximális sebességet. Kemény 115 km/h!

Ha kíváncsi vagy az útra, amit bejártunk, kattints az alábbi linkekre:

 Első nap    Második nap  (Legyél türelmes, kicsit lassan jön be)

Itt van egy-két kép a futamról:

Az autó felmatricázva:

Navigáció a hátsó ülésről:

És az elsőről 

 

Szombat délelőtt csak a porral kellett megküzdeni:

 

 

Találtunk egy barlangot:

 Aztán jött a vihar:

Másnap már sáros utakon:

 

 

Április nagy részét néhány fatuskón töltötte az autó és a kerekeket nejlonzacskók helyettesítették. Ezen a képen az látszik mennyire elégedettek vagyunk, hogy szétszedtük:

A következő dolgokat kaptuk szét:
első féltengelyek, ökölfejek, első differenciálmű, tárcsafékek, főfékhenger, hátsó féltengelyek, dobfékek, differenciálmű.
A fékek gumialkatrészeit felújítottuk, a difikben olajat és tömítést cseréltünk, az első féltengelyeket felújíttatuk és tömítést cseréltünk az ökölfejen ugyanis annak a hibájából került sár a rendszerbe ami kinyírta a féltengelycsuklót. Felújíttatuk a kardánkereszteket és mindent jól megtömtünk zsírral, el is fogyott vagy egy kiló. Nem egyszerű alkatrészt szerezni ajárgányhoz sok dolog csak angliából volt beszerezhető.

Itt látszik az ökölfej jó rozsdás volt de egy kis flexeléstől olyan lett mint az új:

A hátsó tengelyekre is ráfért egy kis törődés:

A fékdobot lefényképeztük, hátha segít az összerakásnál. Hát nem segített...bonyolultabb mint ahogy kinéz

Tamás olyan gyorsan szerelt, hogy nem is sikerült fényképen rögzíteni, hogy tulajdonképpen mi van a kezében

Jó tudni, hogy a kocsiban majdnem az egész alváz elfér darabokban

Az összeszerelés boldog pillanatai:

Érdemes megfigyelni a kép előterében található eszközöket amelyek a szerelés folyamán végig kulcsszerepet játszottak: kalapács és flex

Olyan szépészeti beavatkozásokat is elvégeztünk, mint a hátsó ablaktötlő működésre bírása, meg a kézifék működőképessé tétele (ez lassan már rutinból megy).

További rövidtávú terveinkben szerepel néhány terepgumi beszerzése, és a hátsófékek kevésbé kopottra cserélése. Valószínűleg a kuplungot is meg kéne majd vizsgálni, de ehhez most kevesek voltunk.

Szabolcs beszámolója a Bázakerettyei csapatásról:

 

Most hétvégén volt a Bázakerettyei éjszakai futam. A Lurdy-ház parkolójából indultunk este 8 után. Érden és Sóskúton át Pusztazámorig mentünk betonon, innen földúton Gyúrón és Válon keresztül Verebig. Jól vettük az akadályokat, nem akadtunk el, sőt, lelkesebb navigátorok még a hátsó ülésen pattogva GPS koordinátákat írtak a notebookba. Folytatás: Lovasberény, Pátka, Zámoly, Magyaralmás, többnyire földúton. A 81-esre kiérve elugrottunk Mórra tankolni, és lemostuk a lámpákat is. Egész más érzés, gyakrabban kéne. Vissza Bodajkra, ahol a kálvária keresése közben észrevettük, hogy a kormányt néha valamelyik irányban alig lehet betekerni, valami akad benne. Nem találtunk semmi út szélén orvosolható hibát, úgyhogy tovább mentünk. Balinka, Isztimér, Bakonykúti (földút). Ezután volt egy ellenőrző pont, de látták, hogy túra kategóriások vagyunk, nem is foglalkoztak velünk. Várpalota, Csőszpuszta, Jásd betonon, utána földút.

Az első sártengerben megáll az autó. Kipörög a hátsó. Összkerék be, de még mindig csak a hátsó pörög. ??? Megszűnt az elsőkerékhajtás. Valahogy kikecmeregtünk csak hátsóval és megállapítottuk, hogy az első hídnál van a gond, nem a terepváltóban. Ha van összefüggés a kormánnyal, akkor csak a féltengely lehet a hibás, amire később más jelek is utaltak. Azt hittük, vége a kalandnak, de kiderült, hogy csak most kezdődik. Elhatároztuk, hogy ha innen kijutunk, akkor csak betonon megyünk. Dudar, Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály, Bakonyszentlászló. Itt volt egy feladat, ami közel volt a főúthoz, a szántóföld szélén. Azt gondoltuk, hogy megpróbálunk bemenni, aztán ha nagyon nehéznek tűnik, visszafordulunk. Persze elakadtunk, sőt egy Range Rover is elakadt, pedig neki működött az összkereke. Minket kihúztak, őt meg kitoltuk.

Na most már végképp csak betonon.

Kihagyunk egy feladatot, a Bakonyon átvágunk Devecserre, szigorúan csak betonon. Na jó, a Ganna – Magyarpolány földutat még bevállaljuk, mert sokat rövidítünk vele. Persze elakadunk, és itt nem számíthatunk segítségre, a futam tök másfele megy. Elő a kézicsörlő, szerencsére fa van bőven. Húzzuk előre egy fél órát, egyre nehezebb, aztán hátra, bele egy pocsolyába. Nagy nehezen kijöttünk, megfordultunk, közben reggel lett. Innen már végképp csak betonon.

Begyűjtünk pár feladatot, közeledik a befutó időpontja, de az utolsó offroad szakaszt Hahót közelében azért nem hagyjuk ki. Földutakat nem jelöl a térkép, a hülye GPS meg egy keskeny, de azért kijárt csapás irányába mutat. Egyre jobban lejt, egyszer csak lefejeljük a műszerfalat. Ekkor vesszük észre, hogy kb. 30 centis fatönkök állnak ki az aljnövényzetből. Na mindegy, most már visszamenni úgysem tudunk, csak vezet valahová az út. Száz méter múlva szakadék és megfordulásnyomok. Zsákutca.

Itt úgy éreztük, hogy vagy lejön értünk egy erdészeti traktor, vagy örökre itt marad a kocsi. Tolatni egy centit sem tudtunk, úgyhogy kb. egy óra alatt megfordítottuk a kocsit. Orral előre csodával határos módon egész jól ment felfele, de a legmeredekebb részen megállt. Szerencsére más túrázók is bejöttek a zsákutcába és segítettek kitolni. Tíz körül értünk Bázakerettyére már tényleg csak betonon.

 Itthon szétszedtük, tényleg a féltengely csukló ment tönkre, annak is csak a golyókosara. Legalább most szétszedünk mindent, megvizsgáljuk, lezsírozzuk, kicseréljük amit kell.

 http://www.bamakochallenge.budapestbamako.hu/